Wafters csalik V: Ízek, színek, variációk

Ezzel a sorozattal úgy gondoltam, hogy végeztem, ugyanakkor előkerült egy csomó téma, amiről lehet még beszélni. Ezt egyrészt a csaligyártók felhozatala másrészt az észvetételek jelzik, nézzük hát és természetesen tegyünk kivételt is… mert van itt valami ami kicsit lassabb.

Kérdésfelvetés

Mi történik ha tényleg jól összeáll a fehérhal előttünk, és nem engedi felvenni a csalit a jó halnak. Ilyenkor lehet/kell/ajánlott/javasolt valami mást csinálni. Ezekhez a „fricskákhoz” pedig kell valami más, valami új. Nem fogom újra fejtegetni, hogy mi egy wafters, de gyorsan meghatározom mi teszi a wafterst wafterssé.

  1. A lebegés (és lebegtetési képesség)
  2. A szín
  3. Az íz

Ezek alapja a jó tészta, ha pedig mind a három dolog stimmel összeállt és van egy irtó fasza csalink, akkor „basszuk” el…. 🙂

Lebegés :Slow sinking wafters (lassan süllyed)

Szilvási Szilárd videóit nagyon szeretem. Egyszerűek, informatívak, szerethetőek. Természetesen ő is versenyző, természetesen ő is pecából él, és bemutatott egy új, jó pecát, aminek valami olyasmi az alapja, mint a pellet waggler, csak épp feeder szinten. Ez a slow shinking azaz lassan súllyedő csalival és „kosárral” történő feeder horgászat. Azt hiszem, ha már elmondtuk, hogy pellet waggler alternatívája a dolog, akkor mindent el is mondtunk. Bányatavakon, vízközt lehet eredményes a módszer, csak épp valahogy meg kell oldani azt, hogy lassabban süllyedjen a történet. Ez ez a csali, ugyan, nem wafters, de említsük meg, mert ezzel is úgy rontjuk el a csalink, hogy az halat eredményezzen.

A szín:

washed out wafters

A washed out wafters, azaz koptatott, csalik visszanyúlnak a divathoz, illetve a tésztacsalik ősapjához, a bojlis horgászathoz. (nagypapám annak idején megkérdezte anyukámat az első koptatott farmer láttán: „Fiam, ki viséte ezt eddig”). Aranyos sztori ez, de leírja mi történik. De el is magyarázom: Bojlis horgászok megfigyelték, hogy nem aznap van feltétlen forgás az etetésen, hanem mondjuk 2-3 nap után, mert a rafkós halak nem mennek rá az erős színű csalikra. Megvárják, míg az állaguk mállik, és vagy színük kiázik. Ez számukra azt jelenti, hogy nem feltétlen lesz szuri a kajálás vége. A rafkós horgász pedig utána ment ennek, és kissé kikoptatta a csalit, jobbára beázatta.
Mivel a wafters sokkal kisebb golyó, és nem bírja ennyire a kimunkálást, ezt inkább a gyártók előgyártják nekünk. Van olyan horgász, aki szerint ha nincs annyi fény, ragaszkodjunk a mosott csalikhoz. ti mit gondoltok?

A színek hiánya: fekete, avagy az etetőpellet szín

A topmix dobta piacra, az aqua guarant ízű-színő csalit. Mert a hal úgy is a kosár tartalmát habzsolja be és van amikor a szín csak zavarja, a felhajtó erőre meg szükség van hogy a horog jól akadjon. Egyszerű, mint a pofon, nem igaz?

Az íz: ízetlen csalik

Ez egy ízetlen tréfa, nemde? Hogy nincs egy csalinak íze? Nem feltétlen van, ugyanakkor meg kell találni. Erre a gyártóra és csalira Polyák Csabi videóiban találtam rá. Olyan wafters, aminek színe az van, de ereje (íze) az nincsen. És tudjátok mit? Segít a szelekcióban. Legalább is lerúgni a mocorgós apró és mohó keszegféléket ha épp meglepnek minket. Igazán rafkós dolog. A videó a megfelelő időponttól indul!

Ennyit hoztam mára. Mt gondoltok ezekről a gondolatokról. Fogtatok már így halat?

Nekem ilyet adott!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük