Egy Csepp jótékonyság

A nyár a szabadság, a pihenés és sok esetben a vízpart időszaka. A felhőtlenségé is. Az átlagember ilyenkor harap egyet a lángosba, csobban a Balcsiban. Valaki más esetlegesen egy régi épület falai között túlterhelt doktorok monoton befásultsága mellett igyekeznek gyógyulni az egyik legszörnyűbb szó okozta bántalmakból. Sokan pedig köztük gyermekek.

Amikor megtudtam, hogy a Csepp tavon jótékonysági versenyt szerveznek, azonnal jelentkeztem. Én is ott szeretnék lenni. Egy ilyen alkalom mégiscsak más, mint amikor önös célból, saját szórakoztatásunkra fogunk botot és megyünk versenyezni, vagy épp máshogy nem tudjuk kiélni versenyszellemünket.

A verseny azonban nehezen állt össze. El kellett tolni, mert nem volt elég jelentkező. Furcsán álltam a sztorihoz, mert ilyen azért ritkán adódik, hogy egy verseny nem tölti meg a Cseppet. Kevesebb kultúráltabb környezetben levő tó van, ahova oda lehet állni az álláshoz és jó méretű és minőségű stégre lehet rakni a ládát. Nem nagy tó, mégis differnciált.

Féltem is kicsit

Hiszen nem sok közöm van a gyerekneveléshez és gyerekekkel való foglalkozáshoz. Morcos, „megmondom a tutit” ember vagyok, ilyen a munkám is. A kötelék nyilván a minket összekötő eseménysor, de erre nem lehet alapozni. Ezért kértem feleségem segítségét, aki kérésemre korán kelt és végig velünk volt.

Így érkeztünk ki, elsők között a túra kávéztunk és vártuk a gyerekeket, akik között volt kicsi és nagy, fiú és lány. Mi a pecahelyekkel együtt egy lurkó nevét is kihúztuk, ő lesz a mi pártfogoltunk.

A verseny

Mindenki a saját tudása, lelkesedése és kihívás keresése mellett tette a dolgát. Én fejenként egy botot javasoltam. Egyikkel pártfogoltam, másikkal pedig magam foglalkoztam. Tanítottam a versenyhorgászatot és szemléletet, ezzel nem is volt nagy gond. Mindenki jót akart, mindenki élményt akart adni. Élmény pedig jött is. Ki-ki élete első halát, esetleg egy jobb halat zsákmányolt. Szákba került egy-egy tok ami még ma is különlegességnek számít!

A verseny alatt folyamatosan láttak el minket frissítő vízzel, ami a nagy melegben igen jól jött.

A nap végére azonban már nagyon meleg lett, a verseny is egyre szorosabb lett a melegben a halak élénkültek és láthatóan a sekélyebb helyek fele húzódtak, a kis pecások figyelme is lankadt. Szerencsére elhangzott a verseny végét jelző duda.

Míg mi horgászok mérlegeltünk, addig az „együtt a daganatos gyermekekért” alapítvány munkatársai finom ebédet készítettek, amit jó ízűen fogyasztottunk el.

A verseny értékelése is aszerint történt, hogy aki itt van, az nyertes. Minden horgász és pártfogoltja éremmel távozott. Persze az első három helyezett jelképes kupát is kapott. A helyezés számított is és nem is. Ott aznap mindenki nyert. Örömet, békét és tapasztalatot. Hitet egy jobb és szebb világban.

Köszönöm szépen minden résztvevőnek a versenyt és minden adakozó, ajándékozó és felajánló embernek is!