Ahhoz, hogy eredményesnek nyílvánítsunk egy pecát (projektet, kisnyuszit, akármit), szintisztán látni kell, hogy mit akarunk csinálni. Már azon kívül, hogy etetőanyagot tesztelnük. Tehát mit csinálnunk? Horgászunk egy jót az általunk kiválasztott anyaggal, amit feeder technikával fogunk kipróbálni. Method és hosszú előkés módon. Célhalunk a dévérnek tekinthető, persze örülünk ha borul a papírforma és beesig egy-két ponty.
Az előző post az összetevőkről, és a kaja külső adottságiról szólt, valamit arról, hogy én hogy használom az etetőanyagokat (és hogy használnám ezt). Továbbá, hogy mire használnám. Módszer és halak! Fontos megjegyezni. Ha ismeretlen a víz és nem találjuk meg a halat, akkor bizony betlizni fogunk, és az nem az etetőanyagon múlik. Talán Erdei Attilának van az a mondása, hogy az már jó, ha a használt etetőanyag nem zavarja el a halakat.
Na de miből látjuk azt, hogy működik a „kaja”. Attól, hogy az étteremben irdatlan számlát hagyunk ott, jellemzően egy csillogó szemű mindenre (is) kész hölgy társaságában távozunk. (bocs, ettől a kaja szótól általában falnak megyek)
Na és az etetőanyag? Van pár dolog, amiből levonhatunk következtetéseket:
- Fogunk halat. 😀 Mondjuk ezért nem kell még este fél10-kor leülni blogolni.
- Vannak beleúszásaink.
- Vannak kisebb, nagyobb kapásaink.
- Van látható nyoma vizi haverjainknak.
Összefoglalva: Valami módon látjuk, hogy az tetésen mozog a hal.
Bevallom, ez utóbbiban az én faterom egy kurva nagy ász, de valahogy ezt nem sikerült örökölnöm, és ezért marha mód irigy is tudok rá lenni. Tudja hol a hal. Naná a Marcal partján nőtt fel, a kosszal együtt ragadt rá. Én meg a vért izzadom. És itt már nem is vagyok okos.
Az tiszta, hogy a halak nem mindig vannak a fenéken, ott ahol keresnénk őket. Mert van, hogy vízközt vannak, és van úgy hogy a víz tetején.(Meg van mikor a tökben…., de ez most nem ide tartozik. ) Valami olyasmi van, hogy a hal (és itt beszéljünk a tavi halak dinamikájáról), mint hidegvérű állat, próbál alkalmazkodni a környezethez. Minden szervezet szeretne aktivizálódni, ha jön a tavasz, bekapcsol a bogyó és kimennek melegedni. Melegedni ott lehet, ahol meleg van, tehát a sekély vízben. Tehát a téli vermelést (ami általában a legmélyebb ponton van), és igen, szerintem a hal vermel(és nem feltétlen kell basztatni), és ezt követi egy olyan folyamat, amikor a hal azért van a sekélyebb vízben, hogy ott felmelegedjen, töltődjön az akksi. És ha már ott egy picit megmozdult az élettér, akkor eszik is. Nem sokat, de eszik. Ha tovább nézzük ezt a matekot, akkor valójában már érthető, hogy a bányatavakon is miért vízközt kell horgászni nyáron. Mert ott még nyáron is hideg van, és a hal feljön, melegedni. Ha melegebb a testhő, akkor pedig táplálkozás is beindul (nem vagyok halbiológus, agyalok). Továbbá van már egy elméletfélém arról, hogy azért működik az erjesztett bármi nyáron, mert természetes folyamat, hogy valami kajaféle ott a víz fenéken elkezd megerjedni.
Nyáron jó kérdés hogy hol van a hal. Van hogy vízközt, van hogy fenéken, de leginkább ott, ahol oxigén és kaja is van. (ha nincs hideg), Ha látunk nagy hullámokat, tolásokat, esetleg ugrásokat, tehát a hal fürdik, azt talán jó jel, hogy nem csak fenéken érdemes próbálkozni. (Erre is vannak technikák). Ezért is érdemes, hogy több íz helyett több szerepkörű csalid legyen. Nálam pld nincs pop-up! Pedig kéne. Ősszel simán ismétlődhet a folyamat, amíg van meleg, addig a hal is kihasználja, és ráadásul táplálkozik is, mert kell télire.
Ott tartottam, hogy megyek ki horgászni. És mivel hideg van, ezért otthon bekevertem az etetőanyagot.
Ígéretemhez és írásomhoz híven, alapvetően „ködölni akartam”, és dévérre készültem. Kezdtem a TTX alappal, ami csak kb 10-15 deka volt itthon. De feláztattam és tisztességesen megvártam, míg átázik. Ezt követően jött a lösz, illetve az ICEFISH anyag. Tegnap este még áztattam fel egyébként a method-boxból is egy negyed részt, illetve a liquid-ből is elraktam egy spricni-nyi mennyiséget, hátha alapon. A maradék LIQUID szintén az anyagba került!
A keveréket 1-2 marék tette még dúsabbá a method boxból, és ahogy a TTX, úgy 1-2 marék plusz angol morzsa sem hagyható ki a keverékből. A produktum áttörése, késszé nyilvánítása a vízpartra marad.Nem fogalmaztam meg egészen a stratégiát, de kb az lett miről már írtam, aztán ezt végig is horgásztam. Hosszúelőkével kezdtem, majd váltottam method-ra, és mindkettő módszernél a termékvonal elemeivel ügyeskedtem:
Hosszú előke:
Mivel A Benta 1-es tavában is van azért iszap, ezért feederlink került a fonott főzsinórra, majd 4 gumiütköző után rögzítettem egy forgót, amibe aztán az előre gyártott erőgumis szerelék került. Ez így még szabályos is, mert elhagyós.
Az etetőanyag a már ismertetett módon bekevert „kaja” került, amit tovább dúsítottam egy standard doboznyi csontival.
Method:
Itt lehetőségünk van arra hogy szintén előre gyártott, erőgumis szereléket használjunk, mert csak a 7-esen megkövetelt az elhagyós szerelék és a szakáll nélküli horog. Ha jól tudom a fonott zsinór pedig tiltott. A kosárba a fenti keverékkel panírozott, előre felpuhult ICEFISH pellett volt, amit dobás előtt lefújtam a liguid-del.
A peca:
Alapozó etetést nem csináltam. Szépen dobtam ritumusra, 6 percre. Igen, tudom ilyenkor a ritmus, meg a tél, meg a türelem, de hamarosan már voltak mozgatásaim és el is indultak a keszegek. Ekkor már érezhető volt, hogy az etetőanyag koncepció működik, de a fenéken felkínálással baj lesz, szépen pöttyözött a víz teteje az etetésen.
Illetve baj volt a horog/előke mérettel is. 0.16mm-es Trabucco flourocarbon előkén 14-es mikroszakállas keszeges Guru horgot használtam, ami nagynak bizonyult. Ennek ellenére azért be-beugrott pár apróság. A csali természetesen csonti volt, mi más. Illetve próbálkozom még a gumi szúnyoglárvával, de ahhoz hogy itt kiderüljön a „mi van”, rendes kajálás kellene a halak részéről.
A tó ezen része egyébként hasonlóképp volt Főként keszegek akadtak horogra. Jobbra mellettem egy igazán kellemes meglepetésként egy, youtube videókból ismert horgász is tesztelt, na ő már tudta azt, amit én nem, hogy hol és miért csinálja éppen azt, amit csinál. Tudta, hogy hol keresse a halat. Közben én is gondolkoztam a távolság váltáson, és egyben azt is kísérleteztem, hogy friss bot és orsó kombómmal mekkorát lehet dobni. A dobot ledobtam,( már csak le kell mérni, mennyit vesztettemaz eredeit a 100 méterből a tavalyi pecák alatt). Mindezt 20 grammos standard kosárral és etetőanyagal. Tehát semmi distance cucc, így nem kevés esély van egy tényleg 100 méteres dobásra, ami egész jó lehet majd a Balatonon.
Mivel a benti távon nem volt hal, ezért visszatértem az etetésemre és módszert váltottam. A csali fehér színű 6 mm-es wafters volt tüskén és a horgon 1 szem csonti. Amire két kis dévér is rápróbált. Aztán következett a nap legnagyobb hala. Nem a legnagyobb, de kifejezetten abban reménykedtem titkon, hogy beleakadok egy ekkora, sőt esetleg nagyobb példányba. Emlékeztek még, hogy az előző írásban javasoltam method-ra csontit. Itt is azt ették.
Az etetőanyag elfogyását követően hobbipecára váltottam és élveztem a tavasz első sugarait. Klisés, nyálas, de nagyon jó. :).
De hogy mi a konklúció? A kaja működik. A környéken levő halakat bevonzotta, tette a dolgát és nagyszerűen használható volt mind method, mind pedig bordás kosárban a bekevert módozata. Ebben az időben, ilyen körülmények között, azt hiszem, a legjobbnak kikiáltott kompetitor sem tenne mást vagy máshogy.
Ha kedvet kaptál kipróbálni a cuccot, vagy mondtam érdekeset, izgalmasat, esetleg tanultál valamit ebből, kérlek oszt meg barátaiddal és szívből örülök, hogy segítettem. Kérlek infókat szöveget sajátodként ne használd, jelenítsd meg, hogy tőlem és innen van. (cc)
