Senki se szeret elveszteni egy halat, főleg nem az eddigi legnagyobbat. De olykor megesik.
Nem tudom, de valahogy stresszeltem én ettől a hétvégi rakós, nagyhalas pecától, pedig Krisztián nagyon lelkes volt. Hisz volt három hete ezen a tavon és működött a ragasztott csonti. Azóta viszont bedurrant a természet, de tényleg, marha meleg is volt, én meg szkeptikus vagyok még ebben a biztosan nagyszerű csalogatóanyagban. Na mindegy, csináljuk. Ehhez még előkékkel is előkészültem. 10 darab 8as, 15 darab 10-es horgot szereltem. Kb ugyanaz a horog, csak épp két forgalmazótól lehet megkapni. Most mit csináljak, a kereskedők ilyenek!
A peca napja
A francnak sincs kedve sem felkelni, sem egy órát vezetni, és közben még rá is jöttem, hogy elfelejtettem egy fontos időpontot, szerencsére ezt is letudtuk úgy nagyjából a nap folyamán.
Krisztián lelkesedése rám is hatott. Nehezen hagytam volna ott a versenyt, annak ellenére, hogy a végére kiderült mekkora betli ez. A tó közepéről kb 6 pontyot sikerült kipiszkálni. A tó két széle persze remekelt. Mint két Toldi álltuk a sarat egy ideig, a helyi erők, főleg a kevésbé képzettje, friss hús próbálkozott mindennel, amiből csak annyi valósult meg, hogy a most vásárolt feeder szék dobozát is a tavon hagyták. (ez ilyesmit nem szeretem).
Mivel a rakó besülni látszott, hiába a ragasztott csonti és a poharazott kukorica, abban maradtunk, hogy csináljunk olyat, amihez értünk is. Ez részemről a methodista vallásgyakorlás (bevetettem a methodot) Krisztián pedig match-re váltott. Kellemetlen, hogy a hátam mögött pont egy fa volt, így a pontos horgászat kb el lehetetlenült. Abszolute halas cuccot toltam, amivel ki is varázsoltam pár pontyot a vízből, de ez is besült. Nem volt mit csinálni.
Így lett vége a versenynek, és a hőn dédelgetett, „Ezt most megnyerjük!” vágynak. Viszont ahogy a verseny abbamaradt, a halak érdeklődést mutattak a rakó táv etetésén, és hát egy óra peca még belefér … .
A kapás
Nem láttam a kapást, csak hiányzott az úszóm. A mai nap kapásai között volt már ilyen, de sok volt a leakadás, úgyhogy tisztességeset húztam a rakóba, a hal pedig azzal a mozdulattal meglátogatta a kb 40 méterre levő túl partot.
Jó hal
De még nem tudtuk mekkora. Ilyen ponty kirohanás ott, ahol a nagyok élnek lehet, de a rakoncátlanság általában 10-20 percen belül alább hagy. Nos itt nem ez történt. A hal ellent mondtást majdnem nem tűrően a túlparton jött és ment, nem tudtam mit csinálni. Őszintén, azt sem tudtam mennyire erőltethetem a felszerelést. A 2.0-ás gumi, és a rakó sosem találkozott még ekkora hallal, nemhogy a gazdája.
Szóval ment. Ilyenkor ugye nem lehet mit csinálni. Próbáltam irányítani, spiccet vízbe tolni. Húzni, megfordítani. Közben összeszedett minden szereléket. A halon kívül már egy method és egy match szereléket húzott és a fél tavon nem lehetett horgászni miattam. És én ültem, és vártam. Adagoltam, behúztam és visszaraktam a rakót. 2-3 szor jött topset távra, de még mindig volt ereje.
Aztán elindultunk
Elindultunk, mert annyira húzott, hogy már féltettem a botot, ami hozzá kell tennem erősen dolgozott és keményen hajlott és persze a gumi is. Szépen araszolgatva elmentünk úgy 20 métert, hogy még páran ne tudjanak horgászni. És megelégeltük a dolgot, talán könnyebb is lett kicsit a dolog, a halat topsetre húztuk.
Topseten
Ez után még 5-6 kör következett. Itt már éreztem, hogy a szerelékben nincs több. Ami tudott az hajlott, feszült és nyúlott, de a hal ismét közel jött. Majd ismét távol. Ezt játszottuk és horgászkomám elmondása szerint már túl voltunk a jó másfél, két órán. Anélkül, hogy a halat csak láttuk volna. Pedig közel volt. Annyira közel, hogy már a lábamnál volt.
Aztán valami pattant egyet. És könnyebb lett a bot.
Elment
A topsetet a földre dobtam, kb 10 percig a sírás kerülgetett. De ebben a meccseben a halnak állt a zászló rutintalanságom és az ő mérete okán is. Tisztességes küzdelem volt, ami remélem megismétlődik még. De már az én javamra!
#peca #horgászat #fárasztás #rakósbot #sichronicle #sichronicle_fishing
