Következő posztom inkább blog, vélemény és megélés lesz a haldorado közönségtalálkozójáról. Az eseményre direkt a kínai spiccbotok miatt mentem ki, ám ha már egyszer ott voltam, azért megnéztem mást is.
Szóval, még a nyáron írtam egy messengert, illetve emailt Gábornak ,hogy szeretném kipróbálni a KAIWO spiccbotokat, hogy ezekről is legyen anyag nálam. Hiszen mint látható is, sokszor nem elég képek és paraméterek alapján értékelni a botokat, meg is kell fogni őket, sőt, még jobb, ha halat is fogunk vele. Ha még nagy is az a hal, akkor méginkább.
Ez a találkozó viszont nem jött össze. Hiába kerestem meg többször, több embert, nem jutottam el olyan fülig, ami meghallgatta volna a kérést. Ekkor jött a közönségtalálkozó lehetősége, amire azonnal jelentkeztem is. Itt a várva várt lehetőség, a spiccbotok megismerésére.
Fogadtatás
Az másfél órás út viszonylag hamar elment. M5, majd mentem a kertek alá és csak odaértem Kiskundalasra, ahol egy rövid tájékoztatást kaptam a recepción, és mivel még a kezdés előtt értem, oda, körbeszimatoltam. Nem voltam még az Ezüst tón, ami egy alapvetően nem túl nagy tó, az egyik oldalon javában verseny készült, a másik oldalon pedig sorakozott pár láda és bot, ezen az oldalon volt a közönségtalálkozó. Amúgy a tó brutálisan kultúrát. Beton beülők a ládáknak, nyírt fő, rendes szemetes, rendese vizesblokk, még ha sokat is kell érte menni.
Első teszt peca: Sipi és a Kardos Harci Marci
Először Sipi ládájára ültem le, aki az elsőként forgalomba került botot rakta ki, telibe fonottal. A teli fonott is meglepett, de a szerelék még inkább. A kínai mintára készített magyar úszót (amin rendes karika úszóvégben végződött, fujj), két 2grammos sörét alatt egy kis spirál kosár, valamint egy method előke követte. Jó, láttam már ezt a technikát, konkrétan tavaly a youtube-on, de ezt így élőben látni, nekem egy nagyobb sokk volt. El lettem látva tanácsokkal, amiknek nagy része a nevezett filmben is szerepel. (Azért nem linkelem be, mert nem szeretném, ha ezt bárki is irányadónak venné).
Szóval a hal (annyira az auqa-ra megy, hogy így lehet kapást kicsikarni. Nem is igazából kapást, inkább szándékos fejkörnyéki véletlen akasztást, miközben a hal túrja a kosarat. Ha az úszó nagyon elmerül, vagy gyorsan és teljesen kiemelkedik, akkor kell bevágni. Ennek az ügyes taktikának aztán megannyi luft lett az eredménye, a kezem pedig nem igazán volt bekalibrálva sem a bothoz, sem a fonott zsinórhoz, úgyhogy a jó húzásokból lettek igazi szerelék kirántós bevágások, egyszer telibe össze is keveredett a fonott zsinór. A segítők, most éppen Sipi, egyébként minden halat szákolt, visszarakott, fel sem kellett állni a ládáról és képeket is készített kérésre. Úri peca. Ilyet máskor nem lehet? 🙂
Az arany(GOLD)
Sokáig azt hittem, az arany verzió lemaradt, nem hozták ki, de az utolsó ládán csak meglett, a szerelék ugyanaz, az instrukció is azons. Itt erre megy a hal. Bazdmeg, tényleg ennyire nem megy a paszta?
Ezen a ponton fogalmazódott meg bennem, hogy jövőre fogok csinálni egy pasztás pecát kifejezetten itt az Ezüst tavon. Úszós method, az eszem megáll.
Itt egyébként már legalább monofil volt a főzsinór és kicsit talán kevésbé zavart a szél, itt is pecáztam egy jót. Közben pedig elkezdődtek a programok. Pecázgattam, fogtam pár kárászt és F1-et, közben pedig szomorúan konstatáltam, hogy leamortizálták az egyik új botot, így azt nem fogom kipróbálni.
(Ki)oktatás
A harmadik botom ismét egy Kardos Marci volt, ezúttal 5.4 méterben. Ideális tanuló bot, türelmesen kivártam míg sorra kerülök, és itt is az úszós method fogadott, ezúttal a kosár mellé fentről lógatott előkével, fonott zsinóron.
Na, itt éreztem magam leginkább kellemetlenül. Ide tegyem a botot, amig szerelek, ide tegyem, azt meg úgy tegyem. Ekkor vágjak be. Aztán jött az, hogy ő nem is érti, egész jól csinálom mégsem ülnek a bevágásaim.. Nem hát bazdmeg, ha ilyen a szerelék….. édes istenem. El is ment kicsit a kedvem.
Methodos kitekintés és az új KAIWO feeder
A következő horgászállásom egy valóban tök jó fej ember ládája volt, akinek a javaslatára kipróbálhattam az új, KAIWO longcast feeder botot. (Bocsáss meg nekem kedves olvasó, de a googlenek kell az index, meg a meta infó, eskü, véletlenül sem reklámoznám ezeket a botokat). Meséljek arról, hogy milyen? Hát figyelj. Nekem nem tetszik, de nem is én vagyok a célközönség.
Ez a bot szerintem nem ládára és ülve dobásra termett. Sokkal inkább rodpodos, lassúbb horgászathoz.
Fogtam vele egy 4-es körüli pontyot bentről, és ez idő alatt csak annyi érzésem volt, hogy ez a bot kurva nehéz. (ez mondjuk lehet, hogy az orsó miatt is volt), emellett nekem sem a gyűrűsora, sem pedig a blank vastagsága nem tetszik. Ja, egyébként ne higyj nekem, sőt, vonjál kétségbe, de kérlek úgy csináld, hogy megfogod a botot orsóval, húzol vele egy halat, kipróbálod, és úgy vitatkozol velem, esetleg úgy vásárolod meg. Ha ennyit megteszel, már elértem a célom, nem vakon tapasztalat nélkül ugrassz bele.
Dobtam vele még párat, aztán egy következő hal elszelelt az előkével, szóval azért nem követ le mindent ez a bot sem, így továbbálltam, ittam egy teát 400ért, egy kávét 600 ért, és ettem egy, egyébként rendkívül finom alföldi gulyást 3000ért. Csak hogy van! Ja, meg befotóztam a KAIWO cikkhez a botokat
Egyedül, végre!
Mikor ezekkel a dolgokkal megvoltam, addigra már nagyban ment a távdobó bajnokság, én pedig leültem egy ládára, ahol HÁLA ISTENNEK nem volt senki, fogtam az új, erősebb botot, amin azért volt monofil zsinór, illetve nem is kicsi kampó, és nekiálltam horgászni. Egyedül, magamban, mindenféle instrukció nélkül, és tudod mit? Élveztem. Olyan volt, mint egy peca a Lingluren Powerrel.
Nem akartam megváltani a világot, megmutatni hogy kell ezt, úgy horgásztam, ahogy volt, methodozzunk, spiccbottal ….. . Kicsit szenvedtem a bedobásokkal, mivel erőltettem az alsót (viszonylag sok járókelő és kisgyerek volt a parton), bár mindenkit jobban lekötött a feeder, meg a bojli. Vigyázni kellett!
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy néznek, nem sokan, de páran. Gondoltam hogy le akarnak ülni, így át is adtam a helyem, de aztán kiderült, hogy arra voltak kíváncsiak, ahogy horgászom a bottal, mondta is ez egyik srác, hogy olyan könnyűnek tűnik. A vége az lett, hogy 1-2 embert leoktattam, vendég jelenlét ide-vagy oda. Mondtam hogy dobjanak be, hogy vágjanak be, pontosan mit csináljanak. Ekkor még mindig nem volt ott egy Haldorado-s ember sem. Aztán mondjuk odajött valaki, egy darabig hülyén nézett és elment. Ha nem lett volna olyan metsző szél, eskü leveszem a dzsekit, hogy ládszódjon az okos-peca.hu. 🙂
Véleményem
Úgy gondolom, hogy a haldorado üzletileg egy nagyon jó modellt követ. Nem keveset merít az apple módszereiből. Jó érzéssel és módszerrel köt magához lojális, hű rajongó bázist, és ezzel együtt vásárló erőt. Üzletileg ez egyébként zseniális.
Pecásként, spiccbottal foglalkozó emberként viszont azt kell mondanom, hogy ÉN azt látom, hogy ezzel ők igazából nem akarnak jobban foglalkozni. Legyen annyi módszer és tartalom, hogy vigyék a termékeket, de azzal, hogy ez a módszer hogy is az igazi, az nem az ő vonaluk. Ezzel csak az a baj, hogy így nem is tud (talán nem is akar) kialakulni egy igazi, oktató jellegű kommunikáció ebben a témában.
Nagyon rossz iránynak tartom ezt az úszós methodot. Számomra ez pont ezeknek a botoknak és a módszernek a megalázása egy pontyos pecán. Értem, hogy így működik busázás során, de hogy pontyra? Ezt? Így? Minden porcikám tiltakozik ellene. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Haldorádó rengeteg emberhez elviszi a horgászat örömét. Tényleg. De ha a spiccbotokról akarnál tippeket, trükköket, hasznos tanácsokat hallani, akkor kövess engem (is)
