Ez a csali tipus egyértelműen a fenekezős, feeder horgászat method szakágával lett egyre népszerűbb és vált az egyik legnagyobb piaci elemmé. Ezek továbbá valami módon módosított rácsszerkezetű (főzött) tésztafélék, amik kaptak a teremtőjüktől színt és íz kombinációkat. A módszer alapvetően a bojli készítésből származik. Az ott használt receptúrák finomodtak le, Ezekre a csalikra jellemző, hogy egészen apró mérettől egészen a bojli méretőek is lehetnek. Feltűnő színük mellett most már olyanok, mint a mindenízű drazsé.
Ezeket a csalikat több, különálló tulajdonság alapján tudjuk megkülönböztetni és ezek alapján használni. Nevüket azonban lebegési tulajdonságaiktól kapták.
Lebegés
Amíg egy POP-UP csali a horgot ésa felkínálást segítő eszközt is képes lebegtetni, tehát felhajtóereje nagy, addig a WAFTERS elnevezés azokat a csalikat takarja, amiknek a felhajtó ereje épp csak elbír a csalistüskével. Még meg-megemeli, esetleg természetesen mozog az áramlásokkal a vízfenéken.
A horgászok már rég óta használtak lebegő, vagy legalább is lassan süllyedő csalikat. Megvan a szerepük ezeknek, hiszen a vízben mutatott felhajtóerő hasonlóságot mutat azokkal a vízbe eset táplálékokkal, amik egyébként is megvannak a vízben. Gondoljunk itt csak egy-egy fáról vízbe eső lárvára, bogárra, bármire. A nehéz csalit egy áramlási vonal sem befolyásolja túlságosan, így a természetes lebegés egy wafters esetében nagyobb bizonyosságot jelenthet a hal számára, hogy valami érdekes/érdemes táplálékkal van dolga. A horgunk nehéz, még ha aprót is használnuk, és ezek a csalik sem nem mozognak, sem nem másznak, valahogy tehát el kell érni valami fajta csalogató szerepet. Ezek közül az egyik ez lehet pont a víz hatására megvalósuló természetes mozgás és ezzel a figyelem felkeltése.
Popup és Wafters
A pop-up-al kicsit más a helyzet. Ugye ez egyértelműen lebeg és határozottan lebeg, ami azért jó, mert van egy technikánk (csalitüske, szilikonkarika, hajszál előke) valamint egy csalink (pop-up), hogy vízközt horgásszunk feeder módszerrel. Úszóval et sokkal egyszerűbb megjátszani, mert nem teszel akkora eresztéket, de feeder módszer előretörésével ez a módszer is kivette részét ebből az egészből. Csak akkor már nem annyira „what a method” a készség, mert a pár centis előke (ami a method lényege) helyett egy hosszabb, jellemzően 50-60 de akár másfél méteres előke is szóba kerülhet, főleg egy bányatavon. Itt előkénk hossza lesz a mérvadó, és inverzben, azaz a fenéktől indulunk felfele, és ezzel a módszerrel keressük a halat vízközt.
Pop-up csali és hosszabb előke akkor is jó lehet, mikor nem találunk iszap mentes területet a csali felkínálására. Lényeg itt a praktikum és a horgász éles látása. Túlmutat azon, hogy bárki is 8 centiméterben határozta meg a legfogósabb előkehosszt. Ha ez még az iszapban van, vagy a hal a csali felett két méterrel, a csodaszerelék mit sem ér.
Miért vonzó egy lebegő tésztagolyó?
Hogy mi lebeg és süllyed lassan a vízfenéken? A csontibábtól kedve a pufirizs, gyöngykukorica tarkította még a régi horgász csalidobozást. Ezeket nagyrészt már felülírta a modern horgászcsali, a szines, szagos bogyó.
Végül, de nem utolsó sorban, a wafters csali segít a horog akadásában, célba juttatásában. Célhalaink „porszívóznak” tehát szívó hatás segítségével juttatják szájukba a method kosár tartalmát, egyben a felkínált csalival. Ha ez a felkínált megoldás kissé lebeg, úgy nagyobb eséllyel fog a horgog helyesen akadni.
Kérlek nézz vissza az oldalamra a cikk többi részéért is!
Ha cikkem, okfejtésem tetszett, szívesen veszem visszajelzésed. A mű CC licence alatt kerül kiadásra. Vidd, ha szeretnéd,, és fel is használhatód csak jelöld meg, hogy én vagyok a szerző és linkeld az eredeti oldalt.
