A következő módszer egyrészt egyedülálló, mint magyar termék, másrészt gyakorlatában nem különbözik más, lassan süllyedő feeder módszertől. Igaz itt már van lehetőség kosárral kaját bejuttatni, nézzük meg hát milyen a cralusso slow sinking feeder kosara.
A kosár a „big rocket method” műanyag alapjára épül oly módon, hogy a súlyt egy, az úszók anyagából készült, vízfelszínen fennmaradó 15gramm tömegű nehezékre cserélték. A süllyedés összességében olyan gyors, amit ez a felhajtó erő enged az etetőanyag és a kosár ellenében.
Kihangsúlyozott előnye a távolság. Ebben lehet valami. Szemest lőni 50-60 méterre nem lehet, maximum alternatív módon bejuttatni. Nagy kérdés, hogy egy könnyen bontó kaja kibírja-e ezt a távolságot, illetve, hogy egy hobbi pecán kell-e ilyen távban gondolkoznunk.
Ismét el kell mondanom, ezek a módszerek nem mindig és nem mindenhol hasznosak. Így a vad víz kiesik, cserébe bátran próbálkozharunk intenzív vizeken. Ott és akkor, mikor vízközt van a hal!
Első próba
Balázs tó.. 7-8 méter mélység, széles halfauna, ideális teszthely, gondoltam!
Ehhez a method pecához gyorsan oldódó, felszínen bomló etetőanyaggal készületem. TTX-et és főtt búzát kevertem össze és ezt nyomtam lazán a kosárba. Vizet is csak csínján adtam hozzá. Igazi gyorsan bontó kaja. És még olcsó is!
Bevallom, felkészületlen voltam és túl erős bot és nagy orsó volt nálam. Ezekkel pedig nem volt ideális a peca. Nagyon szenvedtem attól, hogy ez a cucc tényleg lassan süllyed, képtelenség erős bottal jó kontaktot elérni. Erre egyébként többen panaszkodnak, bottól és orsótól függetlenül. A kontakt hiánya miatt a szél meg vitte a zsinórt…. Szóval szar volt na!
Annak ellenére se volt meg a kontakt, hogy klipszeltem, vagyis kipróbáltam a szilikon hajgumis megoldást,de a dolog nem igazán jött be. Maradok a gyorsklipszes kis orsomnál inkàbb, ami ilyen helyzetekben tényleg jó és nem terheljük a környezetet szilikon hajgumikkal.
A szerelék és a peca szinte azonos, mint a sbirolinonál, annyi különbséggel, hogy itt etetőanyagot teszünk a kosárba, de tapasztalatom alapján jobb a kapási hajlam, ha rá is lövünk egy kis pelletet…
Halat ugyan fogtam, de jó halat csak addig, amig a poros apró etetésre oda nem állt a keszeg, meg a kárász. Az apró kapás és az erős bot együtt nem vált be.
Feltűnő volt egyébként a dobások távjában az is, hogy jó nagy túrások is voltak. Volt hal rendesen a fenéken is!
Bevallom nem voltam 100%ban elégedett, és ez részben az én hibám is. Ide második teszt kell, mégpedig olyan helyen, ahol a keszegek nem eszik fel a kaját… .
Második próba: Az amúr eső
Ha pedig kell második teszt, akkor vegyük ki a zavaró, nem megfelelő válozókat. Finom bot, láda és másik víz is kell.
Az is lehetne a címe írásomnak, hogy “horgászvízen jártam: Majosliget, a felszíni módszerek Mekkája”. Ahogy már mondtam ezeknek a nyári módszerekbem a felfedezés, új ismeret a lényege! Szinte kiált, hogy idegen, új vizekre tévedjünk.
Most voltam először, ennek ellenére maximálisan vendégszeretőek és kedvesek. Felkészült vagyok, de csak szóban kérik a bölcsőt és röviden tájékoztatnak, mehet a mikroszakáll és a fonott előke. Szólnak hogy vízközt van a hal, ennek örülök, ezért vagyok itt. A pecahelyem számához kis kártyát kapok, rajta a porta számával, ha csörgök mielőtt elindulok melegszenvicsért, még várni sem kell. Vendégkezelésből jeles.
A „tumultus” már inkább zavaró, de nem a hely nagysága a baj, a napijegyes „letelepedések” egy-egy horgászhelyre. Tőlem balra 2 ember 4 bottal, jobbra 3 ember hattal. Kissé kifogásolta valamelyik, hogy szomszédol a fárasztott hal, de nem igazán éreztem jogosnak. Épp annyi helyem van, amennyivel elvagyok a ládán egy bottal. Pedig jó 5-10 méter partszakasz tartozna a fedett padhoz, ami jár a hellyel.
Azt is megtudtam, hogy a halakat etetik, szemes terménnyel, búzával, tritikáléval, némi haltáppal a partközeli sávban,így összeállt a fejemben, kaja recept. Feloldottam a babycorn pelletet vízzel majdnem “toccsanósra”, ebbe raktam bele főtt búzát. Nagyot dobni sem kell most.
Nem kellett már más mint az egyik legfinomabb botom és ládám, hogy megnézzem lehet-e szorosabbra fűzni azt a kontaktot a szerelék végével. Nem árulok el nagy titkot, még így sem. A zsinór ugyanúgy laza, csak tippelem a fenék elérését. Tippelném, ha nem rongyolnának el a csalival vízközt. Ha épp nem volt kapás, egy perc után újra dobtam.
Majosligeten viszont nincs zavaró apróhal, legalábbis nem találkoztam velük. Pontyos, sőt, amúros napom lett, majd kivették a kezemből a botot, és szükség volt a nagy merítő fejre is, hisz ide is hoztam.
A szerkót annyira meggyötörték a halak, hogy a nap végére mindkét kosaramnak búcsút mondtam, nem gondoltam volna. Az erős kirohanásokat és a hozzá tartozó zsinór pödrődést nehezen bírta a 20as főzsinór.
Itt is klipseltem, természetesen “csuda” orsómmal, előtte jelölővel megszíneztem a zsinórt a pecázott távon, mert szinte minden alkalommal újra be kellett állítanom.. Ez a trükk nagyon fontos mozzanat!
A pontyokat nem is számoltam, de 10 körül fogtam egy kb 5 órás pecán, ezt tarkította még 6 amúr. A kapasok között jellemzően akadt egy-egy nagyobb, 10-20 perces szünet.
Összegzés
Az ötletet kiváló, a kivitelezés elmegy, az alkalmazásához érteni kell a vizet. A szemes, poros kaja miatt limitáltabban alkalmazható univerzálisabb tavakon, mint a hasonló, tárgyalt módszerek. A kaja elszúrható, és még az apróhalat is magadra rántod. Ha lövöd a pellete, akkor pedig oka fogyott a kosár és a kaja.
Ha nincs aprónép és megjelenik a jó ponty vagy amúr, jöhet a kemény nyári peca.
A termék erős ellenfélre talált a sbirulinoban, és az sem tett jót neki, hogy a feeestyle methodban sem engedélyezték, ennek ellenére “kapudrog” lehet a methodos társadalomnak a vizfelszíni, vízközti módszerek megismerése felé! A piac sajnos most már telített ilyen módszerekben, ilyen az élet. Kipróbálni mindenképp érdemes!
Ha ilyen pecát akarunk, a bot sem mindegy. Ahhoz, hogy élvezetes, jó peca legyen és ne bosszankodjunk, ahhoz minőségi erős és extra rugalmas bot kell, nem lesz jó bármelyik feeder bot. Kell az erő a halak miatt, de kell a finomság a technikához. Túl kényes ez az egyensúly! Én 330cm hosszú bottal próbálkoztam, a kosarat nem tömtem meg, így dobtam úgy 20 métert. Kb mindenki ezt a sávot horgászta. Az én csúzlimmal és kezemmel ez a sáv még lőhető.
A távolabbi peca a tapasztalatok mentén hobbira nehézkes lehet, de felesleges is, Majosligeten főleg. A kosár hobbi versenyzésre alkalmas, itt jól jöhet a nagyobb táv, de a hivaalos freestyle szerint tiltott. Kár. Az lenne az igazán nagy áttörés a terméknek.
Pár szó a kosárról
A kosár ahogy már írtam, a big rocket termék felső részére épül egy lebegő nehezékkel. Ezt ragasztják a kosár alá, és itt jön a probléma. Nekem az első darab szétesett. Innen tudom, hogy a súly rész úszik. A hibát jeleztem nekik, látatlanban új kosár postázását ígérték!
Hát,,,, most sem csalódtam, nagy élvezettel olvastam most is az írásodat😊most is ‘csak’ gratulálni tudok👍👏megismerkedtem általad olyan kifejezésekkel, amit mi nem éppen horgászásra használunk🤣
,,, szilikonos hajgumi,,, 😊
,,, kapudrog,,, apró ép,,, klipsz,,,
csak h pár darabot említsek😊
Egyszóval mint mindig, most is remekre sikeredett, nagy élmény lehetett🥰
Mindíg az! Az üzeneteid is!
Helló 🙂
Tegnap találtam rá az írásaidra, most olvasom a 99-ből az utolsó előttit.
Nagyon sok egészséges meglátást találtam bennük, sok helyütt egészen hasonlóan vélekedünk a horgászvilágról és a benne zajló történésekről.
Kellemes perceket, órákat szereztél, köszönöm.
Nem mellesleg ráirányítottad a figyelmem a DH Baits termékeire.
Hogy nagyon hasonszőrűen gondolkodunk, annak legékesebb bizonyítéka, hogy éppen a napokban néztem ki magamnak egy 330-as és 360-as LYCAN botot, ugyanis a Delphin az egyik kedvenc márkám és azt az „őrült” ötletet vettem a fejembe, hogy lecserélem a botjaimat teleszkóposokra.
Match botom helyett Delphin 420-as Niorát képzeltem el.
Lenne egy kérdésem egy másik átfedés kapcsán.
Kaphatnék erről a MAP orsóról, azaz a klipszről tapasztalatokat?
2 évvel ezelőtt vettem belőle kettőt (ACS 3000 ED és ACS 4000 ES), de még nem avattam fel őket(túl sok botom és orsóm van).
Amilyen gyorsan berobbantak a köztudatba, olyan hamar el is tűntek. Senkinél nem látok itthon ilyet, ezért fogalmam sincsen beváltak-e ezek az ACS klipszek.
Már az eladásukon gondolkodtam, mivel még vadonatújak, azonban mindig visszatartott tőle valami.
Motoszkál bennem, hogy hobbi pecára kiváló dolog és nem kell a klipsszel, vagy éppen különböző gumikkal kardozni.
Kérlek segíts a döntéshozatalomban.
Előre is kösz!
üdv feri
Ha eladnád a map orsókat, nekem szólj először. Nem tökèletes az ACS, de nem is rossz. Néha kiakad, ezért jó ha van nálad zsinór jelölő. Ha dobsz, akkor a clips a le távolabb álljon a bottól, ezzel lehet minimalizálni a kiakadást. Amúgy jópofa és hasznos, főleg ezeknel a vizközti őrületeknél. Rövidebb távon több az értelme, ott nehezebb gyorsan kliszet akasztani.
A lycan botok jók, a tartósságuk, terhelhetőségük viszont véges. Ez minden teleszkóp botra igaz. Nekem is ezek vannak alapból a kocsiban, persze ha erős szerkó kell, vagy épp nagyot kell dobni, arra kell „rendes” bot.
Sokat gondolkoztam match boton, tele botban is, de ebben a típusban legnehezebb a jó teleszkópos. Delphin gyártótól egyébként is meg kell nézni még a vásárolandó darabot is, mert nagy a gyári szórás a minőségben,
Helló 🙂
Sok érdekes dolgot tudok meg tőled.
Természetesen nekem is van Delphin River Trophy a keményebb dolgokra, de alapvetően szeretem a közeli, finom pecát.
A hosszúelőkés 30-40 méterre, method meg olyan 50-60.
Itt 95%-ban a 2-3 kilós pontyok jönnek, tehát a bot nincs nagy terhelésnek kitéve.
A match meg zömmel dévér horgászatról szól, beugró átlagpontyokkal, vagyis el lennék ezekkel a botokkal.
Régebben mikor még nem itt laktam, lejártunk hétvégente vonattal, a mólón aludtunk és horgásztunk 2 és fél napig. Na akkor egy táskában elfért a cucc, a fülei között 2 teleszkópos matchbot, egy másik nagy szatyorban meg víz, kaja etetőanyag, összecsukható merítő és szák.
Ma meg kell egy strandkocsi! De engem nagyon zavarnak ezek a baromi nagy 3-4 fakkos botzsákok.
Néha kell itt nem keveset gyalogolni és sehogy sem kényelmes.
Szóval, ahogy az angol mondja : Back to the Roots 🙂
Régen sem volt soha gondom a teleszkóposokkal és azóta azért sokat fejlődött a dolog, klasszak ezek a Lycanok.
Sokat segítettél Carptek ügyében is.
üdv feri
Szia Feri,
Jót mosolyogtam. Én Máriafürdőre szoktam járni. Ott közel 5-600 méteres a móló, és bevallom és is kocsival oldom meg. Lustaság fél egészség. De valóban a Lycanokkal járok és szükség esetén egy pici kínai spiccbot is nálam van. Mindez egy pergető botzsákba bele is fér, a merítővel együtt. Sajnos így az orsókat külön kell hordanom, de mindennek van ára.
Az okos-peca üzenete, ha van ilyen, az pont a kompaktság egyszerűség, letisztultság. Plusz egy kis tisztánlátás a gyártók termékein túl azon, hogy valóban mi a fontos a pecában. Tudod, ami nagyon érdekes, hogy nekem ez az első évem, amit főként úszózással töltök, bár nagy szerelmem a különféle feeder és sokmindent megláttam ezen keresztül.
Én köszönöm a kommentjeidet, mert ezen keresztül látom, hogy érdemes belenyomni azt az energiát (és lehetőség szerint minimális marketinget), ami belemegy, mert ha nem is nagyban, de igény van rá! Remélem sokáig olvasóim között tudhatlak.