Nem teljes a kép, ha nem adok arra választ mi történt a versenyen. Nos, röviden? Olyan 6 órát ültem hal nélkül a rakó végén, mint ahogy a versenyzők körülöttem, de ez egy kicsit hosszabb kifejtést is igényelhet.
A versenyre úgy gondolom, tisztességesen felkészültem, tehát azt kell mondanom, hogy amit tettem, azt (én úgy gondolom), hogy jól csináltam. Persze lehetett volna úgy gondolom, főleg utólag, hogy több fajta stratégiát is bevetni, de az én szektoromban a halfogás nem volt túl egyszerű feladat. (nem is fogott senki, a körülöttem balra és jobbra levő 2-3 ember legalábbis nem.)
Pénteken tartottam egy rövid pecát, és ez alatt fogtam is 5-6 pontyot, amik közül két koi volt. Ehhez egy kevés csoki-méz etetőanyagot használtam. Nem sokat, minden hal után egy egy kezes gombócot kupakoltam egy fa tövébe és innen húzták el a halak. Maga a gumi a power topset-ekben tavalyi fehér dino volt, ami feltételezi, hogy felkészültem, hogy a bokor alól esetleg kell tépni a halat, ugyanakkor a 14-es előke és főleg a 16-os MXC-1 horog már nem volt annyira „keménykedős”. A halak jöttek, annak ellenére hogy rosszul tároltam le a csontit és már péntekre mind megdöglött. Szerencsére a pinkik életben maradtak.
Nagy reményekkel fogtam hozzá így a versenynapnak, ahol azonban már keményebb és kicsit másabb etetésre is készültem. Mivel a tógazda és verseny szervező előre jelezte, hogy a tóba dévér került, ezért alapvetően egy sötét, édes etetőanyaggal szerettem volna megoldani a pecát. Ez nem volt más, mint az eddigi pecákon és teszten szereplő icefish, természetesen jó versenyetetőanyaggá formálva úgy, hogy játszhassak is vele. 3 zacskónyit szitáltam le, hogy biztos pelletmentes legyen. Ennek fele került a kiló tocsogósra áztatott fekete TTX-be, ami aztán süllyedő angol morzsát, és ebbe került már a csonti, amit nem kellett megfullasztani, sőt még pinki is. Ez is került a kupakba. Aztán vártam …. és vártam … és vártam. 🙂
A teljes verseny alatt kitartóttam, hátha akasztok valamit és az már szektor hely is lehetett volna, de a halak, a szél irányában eltolva a tó másik oldalán lehettek, ott legalább fogtak, ha valaki bírta a jeges szembe szelet, amivel ott találkozott. A mi szektorunkban a szélcsend hálás volt, de túl sok halat nem adott.
Így maradt hát ez a verseny haltalan. A matekot nem szeretném megosztani, mivel ez eléggé relatív, elég sok dolgot beszereztem most a versenyzéshez, így nem lenne teljesen objektív. Annak viszont örülök, hogy a vásárolt „redfish” szákjaimat a többiek dícsérték, és tulajdonképpen akár még halat is rakhattam volna bele. A kupakolással van még mit gyakorolnom, de ez ilyen. Verseny körülmények között még nem rakóztam, de tetszik, hogy a rakót két görgőn tolom hátra.
Bájos segítőmnek pedig köszönöm a sok segítséget, kávét teát, valamint a felvételt.
