Nem tudok más címet adni a bejegyzésnek. Ez jár a fejemben. Egyszerűen hihetetlen, hogy létezik egy tó, amiben !szinte! csak pontyok vannak, és nem ritka a nagytestű sem. Az még hihetetlenebb, hogy az elkapásukhoz nem kell a világot átdobni, ahogy az pld az összes youtube feeder videóban el van mondva. Elég egy begumizott spiccbot, némi kukorica, és persze hatalmas adag eltökéltség, mázli és türelem:
Ma (is) a bigboss tavon voltam, feeder versenyre készültem. A felkészülés végén kellett egy kis levezetés, így leültem még egy órát spiccbotozni. Az első halam, amit akasztottam, aztán gondoskodott róla, hogy igazi izgalmas, adrenalinnal teli élményben legyen részem. 10-15 perces, nyugodt ütemű sétáltatós fárasztás vette kezdetét, főleg miután megláttam a hátát. A merítőmbe éppen belefért, el is hajolt kissé. A mérleg 6.5 Kg-ot mutatott.
Szombaton hagytam a felkészülést és inkább csak simán horgásztam (volna). A zajos kistó helyett, inkább a wakeboard gyakorlással elfoglalt nagyot választottam, ott még így is nagyobb volt a nyugi.
A feeder nagyon ment, de mivel majdnem bentszakítottam az egyik frissen vásárolt kedvenc kosaram, visszaültem a spiccbot végére és a kistóra, és megismétlődött a csoda. Apró, szinte maszatolós kapás, majd jó 10 15 perc sakkozás mivel is van dolgom, mert nem mutatta meg magát. Szép lassan centiről centire jött fel, azért ilyenkor a gumi dolgozik, nyúlik, nem egyszerű érvényesíteni az akaratot a hal felett. Végül csak pipált. Most nem volt mérő a közelben, sem pedig fotós segítség, így egy gyors kép után úszott is tovább boldogan. 
