Paszta – Ez úttal spiccbottal

Van egy módszer, amiről szinte senki sem beszél. Csak a legeldugottabb kis tavak partján horgászó rakósosok suttogják egymás között a nevét… a PASZTA. Jó-jó, nem ennyire drámai a helyzet, de tény, hogy egy olyan módszerről beszélünk, amelyet a MOHOSZ verseny szabályai szerint nem használható

Ugyanakkor rendkívül hatékony, és nagy halakkal kecsegteti az úszós horgászat kedvelőit. Azt is mondhatnánk, hogy ez egyfajta úszós method. Gyakoroltam is ezt eleget rakón, de aztán ahogy megismerkedtem a spiccbotozással, úgy az ilyen úri huncutságok háttérbe szorultak.

A spiccbot és a paszta azonban jó barátok Kínában – sőt! A srácok ott konkrétan ilyen tésztákkal csaliznak. Az utolsó lökést pedig egy magyarországi videó adta: egy kínai vendég 5 perc alatt gyúrt magának csalit, és már pecázott is. Persze a Facebook-csoportban is megy a fejvakarás a jó paszta összetétele miatt, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Én kaptam egy minimális választ – ha nem is a legjobbat –, de nekem egy jó pecára elég volt.

A rakós paszta

Egy igazi jó peca emléke itt meg is nézheted videóban!

Ha még nem pasztáztál rakón, akkor van pár dolog, amivel tisztában kell lenned. Irtó szmötyis cuccról van szó: nem sokáig marad a horgon, 1–2 perc, és akkor is nagyon óvatosan kell a víz fölé rakni.

Erre való a pasztapohár.

Ilyenkor csak minimális ólmozás van közvetlenül az úszó alatt (amit az úszótest vízbe merüléséig súlyozunk), és az eresztéket úgy állítjuk be, hogy a horog éppen érintse az aljat.

Nem a kisúlyozott úszóhoz mérünk, hanem a hosszú (pasztás) úszó antenna közepéhez. Így láthatjuk, mikor oldódott le a szerelék.

Fontos, hogy az úszó teherbírása minimális legyen, mert a felhajtóerő (ami az antenna közepe és a test közötti rövid távon fellép) hat a horogra, és idő előtt kiemelheti a pasztából.

A lényeg tehát ez – de ha még nem próbáltad, elég nehéz szavakkal átadni.

A PASZTA spiccboton

A (kínai) spiccbotnál a legegyszerűbb esetben annyi zsinórunk van, mint amennyi a bot hossza – legfeljebb fél méterrel kevesebb. Ez is elég ahhoz, hogy kicsit megszivassuk magunkat fárasztásnál, és valahogy meg kell oldani a paszta bejuttatását.

A technika csak akkor működik, ha a csalit és a szereléket alsó lendítéssel juttatjuk be, tehát a gombócnak ezt ki kell bírnia. Ehhez egyrészt keményebb és kissé ragadósabb tészta szükséges, ami jobb esetben már nem tapad a kézhez. Másrészt, ha még kezdőbbek vagyunk, csalhatunk egy szem kukoricával a horgon, ami plusz felületet ad a pasztának, hogy kapaszkodjon.

Ne essünk kétségbe: ha a dolog elért a vízig, a horog (a csalival) a feneket is el fogja érni (legalább is ha nincs 3 méter vízmélység). Egy dolgunk marad: ne piszkáljuk túl sokat a szereléket, várjuk ki azt az 1–2 percet, amíg esély van a kapásra – és higgyük el, hogy lesz!

Elkészítése

Amikor még lehetett kapni DH Green Betain kaját, kértem belőle egy nagyobb mennyiséget, így volt halas etetőanyagom. Ugyanígy javaslom a Classic Aqua pelletet is, darált formában. Ezt az elegyet tetszés és állag szerint lehet tuningolni TTX-szel, valamint a titkos összetevővel: etetőanyag-ragasztóval vagy búzasikérrel. Csak csínján bánjunk vele, mert ha túl erős lesz a keverék, nem oldódik le megfelelően. Akkor jó a paszta, ha 1–2 perc után már üresen húzzuk ki a horgot, esetleg a kiemelés első pillanatában még érezzük a tészta ellenállását, de aztán a horog elengedi.

Tehát az én kezdő pasztám:

  • 1 kg DH Green Betain
  • 0,5 kg fekete TTX
  • 1–2 evőkanál búzasikér

A peca és a technika

Most nem a 7,2 m-es erőgéphez nyúltam, hanem az új beszerzéshez, az 5,4 m-es Lingluren Max Powerhez. Sokkal könnyebb volt ezzel a majd 2 m-rel rövidebb bottal megoldani a helyzetet. Még így is figyelnem kellett, hogy a belendítés során a spicc ne gyakoroljon hirtelen rántást a horogra és a csalira.

Ha sikerült, a szerelék megfelelő helyen landolt. Nem állítom, hogy tökéletes pasztát gyártottam, vagy hogy megvan a tuti recept, vagy hogy mindent így kell csinálni. Csupán annyit értem el, hogy a kis golyó kibírta a vízre tételt és a fenékig történő érkezést a viszonylag nagy, 6os horoggal (4–5 alkalommal előfordult, hogy leesett bedobás közben).

Azt viszont igen, hogy ennyi már elegendő volt a halfogáshoz.

Fontos, hogy a bevágás kissé erélyes legyen. A horgunk is nagy, és előfordulhat, hogy a pasztából ki kell szedni a horgot, ha nem úgy sikerült. Az erélyes bevágás azonban ne legyen túl hosszú, mert a szerelék kirepülhet a vízből, ami gubancot okozhat. Emellett, mivel pasztázás közben gyakori a testkapás, nem feltétlen jó, ha egy nagyobb példányt hasánál fogva fárasztunk ki.

Gyári paszták

Jelenleg a Sanobait és a Sensas kínálatában találtam terméket, amelyeket a közeljövőben fogok tesztelni. Leírásuk alapján az első gyártó terméke lehet érdekes, mert azt írják, hogy további etetőanyaggal keverve keményebb lesz az átlag. Ezekkel a jövőben jelentkezem majd a tapasztalataimmal.

Ha hobbipecának szánod, mindenképpen próbáld ki rakón – és persze spiccboton is. Versenyre készülve azonban mindenképpen érdeklődj, hogy engedélyezett-e ezzel a módszerrel próbálkozni. Kínai spiccbotos pecánál úgy gondolom, nem kérdés, hogy hobbi szinten érdemes elsajátítani ezt a technikát (van még ezen túl is, amit ki szeretnék tanulni). Itt azonban arra kell figyelni, hogy megtanuljuk az alapokat, és nagyjából értsük, mi történik a víz alatt. Emellett persze jó a kotyvasztás és a kavarás, ha valakinek nem felel meg a botli termékek állaga, esetleg borsos ára!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük