Szeretném bemutatni Krisztiánt, akivel én a Csepp tó 21-es helyének rakós kihívójaként ismerkedtem meg a nyár közepén születésének napján. Aztán később rájöttem, hogy ő is bent mozog abban a körben, aki ezt a rakó dolgot versenyszerűen csinálja, és hát a szó jó értelmében bolond. Pár közös peca vagy aszerű alkalom után, mikor kiderült, hogy a Dunai Horgászok csapat tagja vagyok, megkeresett, hogy fogjunk busát, rakóval….. .
Én néztem nagyokat, mert a Busa egy folyóvizi hal, én meg hát ugye azokkal köszönő viszonyban se nagyon, de megvontam a vállam és azt mondtam miért ne, hiszen busás etetőanyagunk van, és már szinte láttam lelki szemeim előtt 4 fele törni az amúgy brutál erős rakós horgászbotot, de hát a bolondokat pozitív megerősítéssel kell támogatni, így kíváncsian vártam a közös megfelelő időpontot.
A helyszín és a technika
Azt már kevésbé tudtam, hogy hol horgásszunk és hogyan, de Krisztián nem tétlenkedett az ötlet és megvalósítás között. Ügyes, busázós szereléket állított össze, szinte nulláról. A csukázó úszó, a nagy befogadó képességű ketrec feeder és alatta egy lelógó horog volt a kezdeti szett. Ugyan ezt nem beszéltük át előre, így a következő alkalomra már busafás, két horgos szereléket javasoltam, illetve megfogalmazódott bennünk a “silverpots”, gondolata, ami egy irgalmatlan csésze a szerelék pasztás/poharas bejuttatásához.
A dolgunkat még annyi könnyítette, hogy pár friss infó megjelent a napokban egy busázós film tartalmaként. Ebből tulajdonképpen az ereszték mértéke volt mérvadó a tetthely szempontjából, ami pedig nem más, mint a hárosi öböl. Az öblöt egyébként már jó ideje felraktam a bakancslistámra. Meglátogatni kellemes élmény volt, be és kihúrcolkodni már kevésbé.
A két irgalmatlan kordély még akkor is nehezen ment fel, hogy két megtermett legény húzta-tolta őket. a kipakolás után tocsogtunk az izzadságtól, de az eredményt látva, ez a nap egy olyan nap, ami 100%-ban megért minden befektetést.
A csalogatóanyag
4 kiló Dunai Horgászok Busa etetőanyaggal indultunk neki. A bekeverést sem vittük túlzásba. Az etetőanyagról tudni kell hogy nagyon finom por alapú cucc, jobban, mint bármelyik más DH etetőanyag. Az állag beállítás cserébe nagyon könnyű. Sem rostát, sem pedig kimért vizet nem alkalmaztam, pedig első körben kettő, aztán pedig még egy kilót is bekevertünk, fellelkesedve a fogáson!
A horgászat és a hal
Az öböl vize áll, finom feederrel sem volt érezhető semmi húzás, teljes mértékben tópeca volt ez, csak épp óriás planktonfalókra.
Maga a horgászat kellemes volt. Mindig jó, ha van idő diskurálni elmélkedni és nézni a rakó alatt bugdácsoló nem éppen kisméretű úszót, vagy épp a feeder spiccét. Én is bedobtam, annak ellenére hogy ezt az alkalmat nem erre szántam, és nem is koncentráltam kellőképpen. Sokkal inkább arra, hogy ha “esemény” van, akkor minden kéznél legyen. A bölcső, a nagyméretű “bojlis” szák nálam rendelkezésre állt , így ezek használatában segédkeztem!
Egyszer csak Krisztián szólt, hogy akció van, mire felnéztem addigra az úszó éppen elmerült és megtörtént a bevágás is. A bevágást követően a hal megindult én pedig sosem láttam még 2.6-os hibrid gumit ennyire nyúlni. Igyekeztem fotókkal dokumentálni minél jobban a fárasztást, mutatva a döbbenetes erőhatásokat. Valamint tudtam, az enyém lesz a szákolás feladata is. Ami ugyan megoldható lenne ládáról is, de ilyenkor jobb ha van szárnysegéd!
A bot és a horgász jól bírta, bár nem egyszer kellett visszarakni a botot topsettről a teljes hosszra. Aztán persze rövidültek a körök és a hal is egyre beletörődőbb volt, ami szákolásban csúcsosodott ki, majd az ezt követő örömben, amit egy jó ököl pacsival és a fotózással koronáztunk. első körben nem értettem miért kellene fejjel lefele is lefotózni a halat, de aztán rájöttem … Ti rájöttök? 🙂
Tanulságok
Krisztián megálmodta a szereléket, a lehetőségeket, utána járt annak, hogy mit hogy lehet. Megálmodta azt a pecát, ahol megfoghatja élete első célzottan rakós módszerrel fogott busáját, majd ezt a lehető legnagyobb profizmussal véghez is vitte. Az élet pedig ott segít, ahol tud. Pont annyi plusz információt kaptunk, ami abban is segített ,hogy a híres első alkalom ne betli legyen hanem egy felvillanyozó horgászat! Természetesen ehhez az etetőanyag is hozzájárult!
Tulajdonképpen ehhez csak a társaságommal, kiegészítőkkel valamint az etetőanyaggal járultam hozzá, remélem építőjellegű javaslataim innen ezek után már nem hatnak bárgyú kötözködés vagy épp szakbarbárság képpen. Uram, megtiszteltetés volt ezt átélni, és még nagyobb ezt az élményt megosztani a közösséggel! Ez úton is gratulálok! Még ilyet!
közérdek, sajnos ….
!!! Egy szomorú dolog még eszembe jutott. A Helyi és a MOHOSZ rend megegyezik, kivéve a ponty alsó elvihető méretét. Ez azt jelenti hogy a pecát el sem kezdhetnénk szemét szedés nélkül. 3-4 sörös, 3-5 energiaitos dobozt kapkodtam össze, plusz még valami maradt ott zacskóban, aminek kètes barna volta miatt nem akartam hozzányúlni. Ennek egy része gondosan “kő alá rejtve”. Ennyi erővel akár ki is lehetne dobni… de legalább a legtöbb dolog nem műanyag volt, hanem alumínium. !!!
