Bíró Csaba hívott meg a versenyére, amit édesapja emlékére szervezett, most már negyedik alkalommal. Ilyen meghívásra nem mondok nemet, még akkor sem ha nem a kedvenc szórakozásom a versenyzés.
A versenyről
Minden verseny nehéz és egyedi, főleg egy nagy nyomás alatt levő verseny vízen, nagy halakra koncentrálva. 70 kilós versenyre készültünk, de végül a kárászok ettek és meg kellett küzdeni a beeső pontyokért. Ebben pedig az a nehéz, hogy az eredményes kárász horgászathoz le kell finomítani a szereléket. Ami viszont nem feltétlen kedvez a ponty fogásnak.
A nagyhalazást a kárászozástól még az is megkülönbözteti, hogy érdemes nagy mennyiségű élő csalival készülni, amit aztán fenéken kell felkínálni. Több alkalommal hallottam már arról, hogy a ragasztott csonti egy rendkívül jó megoldást a tételnek, lassan tényleg ki kell ezt próbálnom.
Az én etetésem öreg kukorica volt, pellettel dúsítva. por kajával nem is készültem, így 12 kiló halat sikerült fognom, amiből két beeső pontyom volt, amiből az első megdolgoztatott rendesen. Természetesen kikértem mások véleményét, és még említették is a ragasztott csontit, azonban nem erre vittem a stratégiát. Minden nap tanul az ember. A kárászozás egy másik fontos tétele lehet a szigorúan vett érintő peca, mert a kárász rendkívül óvatosan eszik.
A Moby Dick nagy nevelő, vagy nagy verseny taván egyébként most horgásztam először, pont azon a helyen, ahol Polyák Csabi forgatott ugyanezen versenyt követően az ő megoldásáról. Akit ez érdekel, annak belinkelem!
Ami a versenyben a legfontosabb volt számomra, az a társaság és a lehetőség hogy új és régi ismerősökkel horgásszak egy jót. Ehhez az idő is adta magát!
A szerelék
Nem vittem túlzásba a szerelést. c-drome előre gyártott szerelékkel horgásztam, amit helyben szabtam méretre. Az E1-es rakóra 0.19-es főzsinóros verzióra került, míg a Torque-ra 0.21-es. Végül a margin táv üres maradt, így a kis rakó a helyén maradt!
