Egy barátommal, aki erőteljesen ráfüggött a Dunára, megbeszéltük, hogy beavat a folyón úsztatás rejtelmeibe, amihez kapóra jött, hogy a Duna vízállása nagyon alacsony jelenleg. Amellett, hogy egy jót pecázunk, meg tudjuk nézni a medret, hogy milyen a terep. Megnéztük és egy jót pecáztunk.
Szombaton reggel 4kor kelni hatalmas élmény. Átautózni az üres M0-áson nem különben, és amikor a felkelő nap a duna budai oldalán ér, abban azért van valami varázslatos.
A második meglepetés akkor ért, mikor a mellcsizmában belegázoltunk a vízbe és kialakult egy olyan kellemes nyomás a lábamban, ami kb megoldotta azokat a dolgokat, amiken jelenlegen rágódtam. Igaz, hogy csizmában voltam, de a Duna átmosott.
A felszereléssel szerencsére nem kellett küzdenem, kedves horgásztársam Martin hozta az etetőanyagot, az előkéket és a felszerelést, ami egy 8grammos bolognai úszót a hozzá tartozó ólmozást jelentette, ezt kötöttem fel. Egy ismeretlen ismerősnek pedig annyira tetszett a látvány, hogy a facebookon sikerült önmagammal szembejönni, háttal.
Elsőként meg kellett tanulni a bedobást, az otthon talonban tartott 6 méteres alacsonyabb költésgvetésű bolóval, amire nem a legjobb választásként egy MAP orsót raktam, amit csak azért írok le, mert elég speciális modell fura zsinórklipszel, ami az egész peca alatt kifejezetten zavart.
A bedobás után viszont az úszó rohant. Rohant tova és megértettem, hogy milyen csodaszép dolog ez, ahogy derékig állva bámulom az vízzel együtt tőlem távolodó eszközt, ami hamarosan el is tűnt és az első egypár úsztatással egyben meg is fogtam életem első úsztatott halát egy apró márna gyereket, hogy ezután ne is fogjunk semmit.
Hiába dobuk az újabb gombócokat, jelentkező sajnos nem jött, és a nap emelkedésével a projekt vége is ért, de hamar megbeszéltük, hogy tartunk még este is egy alkalmat.
Így a reggeli után este megintcsak megtettem az utat, megint magamra öltöttem a csizmát és gázoltam is a vízbe. A helyen egy picit változtattunk, és repült a szerelék, a gombóc. A szereléket beállítottuk és pár úsztatásra már bukott is az úszó és a bevágást a fék recsegése követte, jelezve, hogy a lenti vendégnek nem tetszik a vassal spékelt ingyenkaja következménye.
Amit ilyenkor még meg kell tanulni, az a fárasztás vízben állva, továbbá a hal kézzel történő kiemelése. Mondanom sem kell, az élmény leírhatatlan, amit a fejemen látható mosoly mutat meg igazán.
A halfogást és az úsztatást gombócok és márnák követték, és ha nem is fertőzött meg teljesen az élmény, egy bakancslistás pecát sikerült kivitelezni.
Ti úsztattatok már folyón?
