Ez egy több szempontból is érdekes bejegyzés lesz. Miután augusztus 20-a, és ennek kapcsán a család megtiszteltetése okán otthon jártam, kihasználva az alkalmat édesapámmal elhasználtuk a Berek horgászparkba szóló kuponját, ami 20000 Forintról szól.
Sokáig gondolkoztam mi legyen, végül csak beraktam a rakót, de természetesen jött velem az elmaradhatatlan „utazó” feeder szerelék, ami egy kb 120 centis botzsákban lakó delphin lycan botot jelent, meg hozzá némi eztmegazt. Mondjuk pellet nem volt nálam, ami az ünnepek kapcsán kicsit idegesített, de úgy voltam vele, azt bármelyik tavon lehet venni… De ne szaladjunk előre.
A Berek horgászpark Kapuvártól nem messze helyezkedik el, így édesapámtól alig fél órányira. Reggel miután mindenki várt mindenkire és apu az ünnepen használt fehér ingemet tartotta legjobb UV szűrő ruházatnak (tudtom nélkül), elindultunk.
A horgászpark azok közé a tavak közé tartozik, ami főképpen szállóvendégekkel operál. Napijegyeseket csak limitáltan fogad. Nem nagy, ha a 3.5HA területet nem nagynak lehet nevezni. Mi a gép szerinti felső benyúlás bal oldali első két helyén foglaltunk helyet, ahol kb 25-30 méter dobástávolságunk volt. A tó, a 2026-os viszonyok szerint közel 1 méteres vízhiánnyal küzd, gondolkoztam is, hogy a ládát leteszem a vízre, de rakózni akartam és nem tudtam volna feltolni, így a stégen foglaltam helyet.
Fogadtatás és halfauna
Látszik, hogy a látogató az első, a tó kontaktjával hívogattuk egymást egy jó ideig, mire mindenki összetalálkozott mindenkivel. Megemlítettem spiccbotos mániám, amit finoman elutasítottak legnagyobb sajnálatomra, de igazság szerint innentől nem fog érdekelne. Olyat lehetett volna dévérezni a spiccel, hogy azt megemlegetném jövő ilyenkor is….
A kis tavat alapvetően nagy halak lakják és a „fancy” tavak szabályai érvényesek rá. Halbölcső, mérlegelő, bojlis merítő, sebfertőtlenítő, és némi piszichológiai apanázs a halak részére, hogy hamarabb túltegyék magukat a traumán. Ugyan vicces, de látva a klientúrát úgy gondolom nem véletlen a szájbarágás. A halak egyébként egészségesek, szépek és erősek!
A tavon egyébként még menüztetés is van, faházak klímával, jacuzzival, tipikus rohansz a kényelemből a csipogásra feeling.
Ottlétem alatt valóban nem fogtam 5 kilónál kisebb pontyot, a dévérek gyönyörű nagyok, bronzosak voltak és egy siheder amúr is tiszteletét tette, nem kevés kilómétert téve a zsinórba és orsóba, amivel fárasztottam.
Külön megkértek, hogy a halkezelést, fotózást a vízben csináljam, aminek hatására túl jó képek ugyan nem készültek, de valahol bohókás volt. Az is, hogy ezt ketten csináltuk a tavon, és nem csak ketten horgásztunk.
A peca
10.5 méteren viszonylag jó vizem volt, de törésen horgásztam, éreztem ahogy beljebb és beljebb próbálkozva egyre lentebb ment a szerelék. Rendes jó nagy kukoricás alapot csináltam és horgásztam rá, amire egy kifejezetten jó dévér peca épült fel, rettenetesen óvatos, de annál nagyobb keszegekkel. Élvezetes volt, viszont a torque nehéz, és még a szél is fújt. És ha már ott voltam, kipróbáltam volna a nagy halak erejét, így csak elő került régi öreg és jól bevált barátom a feeder.
Ehhez azonban kellett belevaló is, amit meg is vettem a boltban, továbbá turbóztam, ahogy azt ilyenkor illik. A 2mm classic kinézetű pellet mellé 4mm-es dúsítást követtem el, továbbá az általában nálam levő 2mm-es piros pelletből is raktam a keverékbe, így alkotva meg egy olyan method etetőanyagot, amivel úgy gondoltam nem veszíthetek. A mennyiségeken egyébként túllőttem, de a szomszéd szívesen fogadta, mikor odaadtam.
Az előttem levő távolság felét szemre löttem be, ilyen távolságra egy helyre horgászni pedig igazán nem nagy dolog, így repült a kosár, és a jól bevált 5 perces ütemre elkezdődött a peca. Első körben dévérek jöttek, de a harmadik bedobásra majdnem a botom kötött ki a vízben, jó halba akadtam, amit a kérés szerint a vízben állva (a stégről lemászva) fárasztottam, szákoltam kezeltem és engedtem útjára. Apu managelte a mászkerálást, fotózott néhányat. El lehet gondolni milyen szép képek születtek, hogy a halat is megmutassam, és a seggem se legyen vizes.
Mindenesetre egyre ritkuló dévérekkel, 3×5 percre kb eltererte egy jobb ponty és nagyszerű fárasztások jöttek, élvezet volt, azonban egyrészt el is fáradtam, másrészt jóból is megárt a sok, így 4 óra fele eljöttünk.
Akinek az ilyen peca tetszik, látogasson el Hövejre, előtte jelentkezzen be. Egy nagyon barátságos és vendégközpontú tó, sok lehetőséggel, felszereléssel (közösségi konyha, sütés/főzés lehetőség, kávégép) és még ki tudja mi. Nem fog csalódni. De a halat megfogni, kitalálni, hogy mi kell nekik, azt továbbra is neked kell!
Kipróbálnád?
