A gyáli Sós-tó 17es helyét foglalhattam el, előttem egy nádfal, ami egyébként pont ott szakad meg, szóval ideális peca nap tökéletes színhelye tud lenni. De mi legyen? Az unásig ismert method, vagy inkább játszunk valamit? A cél mindenképpen az, hogy kárászt keressek, találjak. Elsősorban most az volt a cél, hogy kárászt fogjak, hiszen jövő hétvégén a Hidegvölgyi horgásztón szeretném ugyanezt tenni.
Methoddal kezdtem, na meg egy kis etetőanyag keverékkel, ami abból állt, hogy 4mm aqua classic pelletet paniroztam fel jó alaposan a dunaihorgászok “édeskukorica” etető anyagàval, és tüske nélküli előkén kínáltam fel kukorica/csonti csalit. A taktika bevált, az első kisponty után már dévérek, kárászok vitték az indokolatlanul erős spiccet, mert csak egy keményebb, method optimalizált feeder volt nálam, de éreztem, hogy mást szeretnék igazán, és most végre olyan helyen voltam, ahol klappolt ehhez minden, kivéve a szél, ami azért eléggé fújt, de rá akartam próbálni.
Nem kevés ideje várok arra, hogy csináljak egy jó match (waggler) pecát. Nem a pellet wagglerre gondolok, hanem az eredeti waggler uszós történetre. Ez megint egy olyan peca, amihez nem értek, cserébe meg nincs is hozzá felszerelésem. A cél az volt hogy kipróbáljam kicsit, és ehhez a semmire/mindenre is jó állatorvosi ló nevis nuovo 4m-es bolo botomat gondoltam használni. Télen vásároltam kedvenc boltomban egy MAP ACS orsót, amire 18as, trabucco sullyedu zsinórt töltöttem, ez kb az a madzag, ami az általános peca igényeimet kielégíti, sőt, még egy Maros önsúlyos úszóm is hentereg a kocsiban, illetve egy úszótartóban.
A match szerelékkel én nem értettem a víz beméréset, ezt most sem egészen, de volt olyan szerencsém, hogy eléggé egy mélység volt előttem, és pár söréttel, előke nélkül megkerestem az antenna végét, innen jöttem vissza annyit, hogy a jelző ólom már tegye a dolgát. Annyit még tettem még, hogy a zsinórt feljelöltem az úszó felett, nehogy elkússzon (volt már ilyen tapasztalatom). Az úszót egyébként fixre szereltem! Meg kell mondjam, tényleg élmény, ha tolja a dévér!
A horgászat
A szerelékkel a nád 3-5 méteres körzetét horgásztam, innen képről nézve ez nem volt “kis” teljesítmény. Jót tett a zsinórclips. A fújó szél miatt ennyi kellett, hogy szépen besüllyesszem a damilt. Az édeskukoricás, pelletes mixet innentől kezdve apró gombócokban lőttem folyamatosan az úszó környékére csúzli segítségével, ami több-kevesebb sikerrel működött is.
Számomra fantasztikus volt ez a peca. Egyrészt, hogy tudok úszózni anélkül is, hogy a fél világot kipakoljam, nem utolsó sorban, végre volt kapás és hal is lett. Harmadrészt, végre úgy horgásztam, hogy el “szűggyögtem”, nem gondolkoztam, elvitte a fókuszt a folyamatos valami csinálás. Igazi pihentető, üdítő dolog ez, aktív meditáció!
Sajnos mostanában nem volt lehetőségem és időm pótolni az előkéket, így esett, hogy egy jobb ponty útközben a 16-os horogról leakadt, mert elfogytak az erősebb előkéim. A fárasztása még így is élmény volt!
Innen nem volt már más dolgom, mint az etetöanyagot lőni, amit szintén kell még tanulni, illetve làtni, érzékelni a kapást, amik jöttek is szép számban, illetve, történt itt még valami. 🙂
A kacsakaland
Fogtatok már kacsát? Az úgy volt, hogy a tavasszal kikelt kiskacsák már elég nagyok, és megtanulták, hogy ha a horgász elhagyja a horgàszhelyet, szabad a pálya és sok finomság marad ott. Én meg éhes voltam, a bottartóra visszaraktam a botot, igényesen, okosan, a kosarat lelógatva az orsó karján, a horgon kukoricával. Így esett, hogy mire visszaértem, már kiskacsa volt a horgomon.
Szerencséte a szakáll nélküli qm1 ott csillogott a csőre/szája sarkában és a horogszabadítóval tudtam olyan fogást találni hogy kijöjjön. Annyira szerencsére rájött, hogy segíteni szeretnék, így nem kapálózott vergődött már a kezemben. A kalandot mindketten sértetlenül úsztuk meg.
