Szomorúan kell konstatálnom, hogy a spiccbotos erőpróbáknak valószínű vége van, esetleg felveszem még a kesztűt egy utolsó pecastílus elsajátítására, de most erre kevés az idő!
Egyik utolsó erőpróbának a nyarat vártam és hogy végre megérkezzenek az afrikai harcsák. Megérkeztek, én pedig mentem. Először betlizni, de másodjára már össze is jött az a bizonyos peca, de nézzük meg hogy is történt mindez.
Legutolsó kápolnásnyéki kalandom után már kezdtem biztos lenni benne, hogy a bot kibír egy sokkal vehemensebb ellenfelet is, de őszintén, ebben a pecában benne volt a legrosszabb vég, mégpedig hogy el kell búcsúznom szeretett izombotomtól, a 10H Tone19 szörnyetegtől, ami eddig nem talált olyan kihívóra ami megizzasztotta volna (amellett, hogy ez a morcos vadmacska doromboló kiscica, ha keszeget kell vele fogni).
A pecába így hát azonos szerelékkel vágtam neki, mint a pontyozásnak. 0.35-ös monofil, harcsás forgó, 20as fonott, és most, a harcsák miatt 4-es vastag húsú horog. Tényleg vastag. A szerelék a szokásos kínai módi!
Az első peca nagyon rosszul sikerült, vagy én nem találtam őket, vagy ők engem. Második alkalommal így a Rocky és a Szórakozta-Tó közös partjára ültem le Gödöllőn a Carplove parkban, és ez már sokkal eredményesebb volt az ellenkező oldalnál. Első ottlétemkor viszont pont az ellenkező oldalon voltam, ahol a második ottlétemkor is kevesebb volt az akció.
Azon a bizonyos első pecán 1 hareszbe akadtam, és úgy szakadt el a 20-as fonott, előke, mintha ott sem lett volna.
Hiába, a harcsafog az harcsafog, így hát a második pecára már telibe kötöttem a 35-ös damilt, még itt is akadt halvesztés. Ez a szerelék kisebbekhez elég, viszont idén nagyon szép állatok is kerültek a vízbe. 6-10 kg-os egyedsúllyal, amik bizony tudnak felhordulást csinálni. Ha ilyenekbe akadtam, borítékolható volt a szakadás, mihelyt elfogyott a botból a rugalmasság (mondjuk ez sem mindennapi).
Így alakult, hogy a távoli methodozáshoz szánt, tubertini felvastagodó (0.22 -> 0.57) zsinóromból kellett feláldoznom egyet, ami ugyan nem két fillér, de , mivel (majdnem) minden mindegy volt, feltettem ezt, és lelkileg búcsút mondtam a botnak.
Sikerült elkapni egy nagyot, és felrobbant……. a tiktokom mindenképpen …. remélem hogy most majd a youtube és a blog is. A bot viszont megúszta, kibírta a hatalmas terhelést, amit nem hittem volna!
Minden ízét és pillanatát szerettem ennek a kivitelezésében könnyed nyári pecának, aminek a vége bizony komoly erőpróba lett mind az ember, mind a bot részéről.
Még szeretnék előbb utóbb egy újabb nagy halas kalandot,de most picit élvezem a nyarat és horgászok egy keveset viszonylag kevés tartalom gyártással, de úgy sem fogom bírni! Könnyedebb témák következnek!
