Nagyon fontos, hogy az ember kilépjen a komfortzónájából és megismerjen új helyeket. Így mentem hétvégén újdonsült pecás ismerőseimmel az Aranypikkely pecatanyára.
Őszinte leszek, ez a hely valahogy kimaradt eddig. Sokszor elmentem mellette, hiszen aki a Moby Dick tavakra tart, az elhalad a pecatanya előtt is. Hát, most mi odamentünk, nem kevesebb hátszéllel, mint az egyik társadalmi halőr (Misi bácsi) ajánlásával és protezsálásával.
A kevésbé tájékozott horgászok kedvéért: ez az a tó, amelyik eléggé megtolta a kínai spiccbot szekerét egy nem túl szerencsés kijelentéssel. Így hát nálam is otthon maradt az arzenál, és helyette a Matrix Torque pack ugrott be a kocsiba egy kis pecára. A Torque packot még tavaly télen vásároltam, mielőtt nagyon elhatalmasodott volna rajtam a spiccbot-láz. Bár a bot nem 11,5-es (csak 10,5), egy eléggé masszív mini toldóval, erejében és energiájában igazi „lóvontató” darab – pont, ami ide dukál. (Polyák Csabi pont ezen a tavon, és pont Misi bácsi helyén mutatja be, mire képes a bot és a tó).
A víz viszont ennél jóval többre is hivatott. A halak átlagsúlya nagy, a pontyok többsége pedig sziki ponty, ami szilaj erővel védekezik. Most viszont nem volt túl nagy szerencsénk. Igaz, március első napján (és február utolsóján is) nagyszerű, fantasztikus napsütésben volt részünk, sajnos azonban a várt haldömping elmaradt.
Mellettünk szinte mindenki rod-poddal, method vagy bojlis szerelékkel húzta a túlpartról a kettes pontyokat. Én ugye a korlátok miatt végül 10 méteren horgásztam, ahol a 3 méteres topszett 3 méteres szereléke fölött éppen csak maradt 5 centi damil. Szóval azért van mélység, na!
Nem terveztem ennyire bent horgászni; az első pont a helyi ajánlás alapján 6 méteren volt, ott még volt egy jó fél méterem, és onnan még süllyedt fokozatosan a meder. Martin beljebb ment, amennyire csak tudott match bottal, aminek egy gyönyörű dévér lett az eredménye. Így én is hagytam a parti pecát, és betettem a plusz kétméternyi tagot. Sokáig nem volt jelentkező, mígnem az úszóm elmerült, és beleütöttem egy „tuskóba”, ami aztán megindult.
Persze ment a cívódás a többiekkel, hogy nem lesz ez nagy hal, de a Torque, a 2,2-es Slik gumi nyúlása és az ellenállás komoly zsákmányt sejtetett. Annak ellenére, hogy két éve nem volt a kezemben rakós, finoman, de határozottan fárasztottam – véletlenül sem szerettem volna, hogy a 12-es horog (ami utólag látszott csak, milyen szépen ült) kiszakadjon. Mondhatni, lábujjhegyen fárasztottam. Lomha, de erős kitörések és többszöri feljövetel tarkította a küzdelmet. Mindig hatalmas élmény, amikor egy igazi „nagyponty” feje bukkan fel a vízfelszín alatt.
Így fogtam az éve idei első pontyát, ami a mérlegelésnél 9 kilót mutatott.
