Ezzel a két úriemberrel, elhatároztuk, hogy elmegyünk a Bentára egy élmény rakózásra. Ritka dolog ez, mert ők főleg versenyeznek. Ha közös peca, akkor általában versenyre kell menni. De most, (már előre féltem tőle) kötetlen lesz a buli, igaz mindenki valamilyen céllal érkezett, véletlen sem azonossal. Van aki a keszegeket akarta üldözni, van aki a pasztát akarta gyakorolni tovább, más vizen és (állítólag köztünk a normális) csak pecázni akart. Ebből is látszik nincs igaza, ebben a ki a normális dologban 🙂
Fél 8-ra mindenki kint volt. 9kor még nem voltunk sehol. 🙂 Nem kapkodtuk el és jelentős mennyiségű cuccot is hordtunk be. Mindegyikünk rakózott. Ezúttal rendesen, ládáról. El is foglaltunk 2 helyett, mi már Krisztiánnal megszoktuk hogy egy helyen elférünk ketten. Jó az úgy.
Választásunk az első tóra esett. Ez a tó nekem nagy szerelmem, amit a mai nap tovább erősített. Nem is tudom miért járok ide olyan keveset …. .
Én a pasztával szorgoskodtam, Ádám a keszeges pecát és cikkét készítette elő, Krisztián szenvedett és vakaródott.
Hiába, ő éjszakai munkarendben dolgozik, nem is értem meló után hogy pecázik egy napot végig ládán. Ez kérem: fanatizmus, és ezért baromira tisztelem!
Az ilyenkor jellemző vicceskedés és vérszívás mellett azért horgásztunk is. A Benta egyes taván még nem horgásztam pasztával, de a módszer elvileg mindenhol hatékony így kíváncsian vártam az első pár bátortalan úszó mozdítást. Ez a biztos jele annak, hogy a halak figyelmét felkeltette a bejuttatott anyag.
Hozzáteszem az én pecám épült leglassabban, ami várható volt. Ezt a pecát ki kell várni. És az első (nagyobb) jelentkezőt az okvetetlen szomszédok miatt el is maradt. Gyönyörű, hatalmas hullámokkal távozott az érdeklődő, mondani se kell, megint vagy bő 50 centi vízben horgásztam. Ez után keszegek jelentkeztek.
Mesterhármas
Talán kicsit túlzó ez az alcím, de a tény, hogy először egy 6-os, majd egy 8-as, végül egy 10-es ponty került a szákba, bőlcsőbe, fotóra majd vissza a vízbe, azt hiszem megfelelő.
A fárasztás minden esetben hatalmas élmény volt.
Az utolsó, legnagyobb pedig felejthetetlen. Ekkora hallal (eredményesen) még nem küzdöttem. A 2.2-es hibrid gumi is tette a dolgát és a sokak által lebecsült, nem tudni mennyire fluorocarbon kínai zsinór sem engedett. Ebből 0.20-as volt fent, súly nélkül, 8as vastag húsú horoggal, ahogy ezt Krisztiántól már megtanultam.
Bár már általában nyugodt vagyok nagy hal alatt és tudom mennyit bír a bot, volt olyan pillanat amikor megint azzal játszottunk, hogy valami vagy szakad, vagy törik. Szerencsére akkor rám lett szólva, hogy nyugodjak le. Ez sokat segített.
Az kevésbé, hogy Ádám szerelékét elkapta az úszó, így viszont vállalta a merítést amihez már inkább a bojlis merítőt használtuk. Ez úton is köszönöm a törökbálinti horgászparknak ,hogy kötelezővé tette a megfelelő halvédelmi eszközök használatát . (bölcső, nagy(pontyos) merítő). Mióta nálam van, sokkal biztosabb, hogy nem okozok túl nagy kárt a halakban, és bármelyik tó szabályzatának megfelelek. Ebből a célból vásároltam egy úszó mérlegelőt is. Ez még egy rendkívül hasznos kiegészítő.
Természetesen a mérlegelésnél már ment a bohóckodás, szivatás ismét. De amig koncentrálni kellett, addig mindenki odatette magát! Ilyen egy jó csapat!
De azért meglett a rendes ponty fénykép is. Meg a nagy dévér is. (Ádámnál)
A Benta igen adakozó, bár harcos oldalát mutatta aznap. Ádám nagy amúrral is küzdött a keszeges felszereléssel. Több alkalommal ment a dacron is a gumi végéről. A halak nem adták könnyen a trófeaként készülő fotókat. Próbáljátok ki ezt a pecát is, megéri!
