A mai “kaland” azert mar tul van erosen a komfortzónámon, de megnéztük északot is, pontosabban Porto Timonit.
Ebben az egész Korfuban az a fura, hogy még a GPS sem akar rendesen működni. Az utakkal nincs baj. A főutakkal főleg, de a kis falvak utcái, útjai néha két országúti bacilusnak (VW UP, vagy egyenívású autó) éppenhogy elegek. Porto Timoni fele volt, hogy egyirányúsították az utat.
A szerpentinek néha (nekem) félelmetesek, de ez van.
Az út egyébként tűrhető, de hosszú, és rég elfeledett módszerrel egészítettük ki a waze navigációs irányítást. Kérdeztünk. 🙂
Mi Glyfada beach felől mentünk. a felkínált utakat ellenőriztem google maps-en, ugy döntöttem hogy a 24es út felől közelítjük meg. így kihagyható a Paleokasticia felöli falvas vekony szerpentines emelkedő.
Itt még fura az, hogy még a vègcélnál is felfele kell menni. Az uti leirások emlegetik, hogy túl a fizetős parkolón van még hely, de ott én még ekkora autóval sem mentem volna fel, főleg nem forgolódtam volna.
(Hogy nyáron milyen lehet Korfu közlekedése, ezek utàn nem szeretném megtudni)
A célnál màr csak egy röpke 20-40 perces lefele vigyázós, kicsit csúszós, felfele kaptatós túra van a dupla strandig (illetve vissza) ami mindkét irányból kavicsos. Irtó jól esik a megmártózás.
Ha az ember lusta a visszaútra, van motorcsónakos, vizitaxis lehetőség. A helyiek kreatívak és leleményesek.
