Már az eredeti végcél is Los Angeles volt, de éreztem a zavart az erőben. Az eredeti szervezésben arról volt szó, hogy átmegyünk csoportosan, de ez a végére kissé feldarabolódott. 3 opció maradt. 1 vagy foglalunk saját kocsit, vagy társulunk, vagy megyünk repülővel. Tudni kell, hogy én nem nagyon tudok nyugodt lenni, amíg el nem rendezem a dolgokat. A második este aztán összefutott a banda és kialakult egy lehetőség, amit fixáltunk is hamarosan. Egy mérnök kolléga és autókkal foglalkozó testvére lett s társunk az úton, az autó pedig egy Ford F150. A terv az volt, hogy 2 nap alatt jutunk el Los Angelesbe és kissé körülnézünk.
Las Vegas egy sivatag közepe, így az utunk is kivezetett a sivatagból. Jellemző a tájra, hogy hegyek határolta síkságon mentünk keresztül, hatalmas síkságokon. Hatalmas élmény volt az a kép, amit a Verdák rajzfilmben is lehetett látni, az út átvágott egymással párhuzamosan futó dombokon keresztül vezet. Volt, hogy a láthatáron nem volt kanyar.
a síkságokon igazából semmi sincs. Cserjék, kaktuszok. Úton-útfélen autók és lakókocsik a semmi kellős közepén. Mindegyik akkora batár, mint a mi autónk, ha nem nagyobb.
Így jutottunk el első állomásunkhoz, egy régi aranybányához.
Az old Coloradó aranybánya és környéke
itt láttuk először a 66os út amerikaiak szerinti szexepiljét. A régi korok romantikáját, amit ilyen-olyan mértékben tönkrement, megmaradt épületek és autók jelentik. A egykor munka és közlekedő eszköz volt, mára látványossággá konzerválódott a sivatagban, ahova összehorták egymást.
Az állagmegóvással láthatóan nem sokat törődnek, a kígyókkal és a kaktusz okkal viszont vigyázni kell!
Maga az aranybánya
Megtudtuk, hogy aranyat és ezüstöt ott érdemes keresni, ahol kvarc van, mint jelző ásvány. Ez az ásvány erekben található meg, ezeket követve alakították ki több szinten a bányász járatokat. Hihetetlen, mikor ott áll az ember a semmi közepén egy hegy mellett, amit már ki bontottak a hegyből. Ott helyben most van valahonnan víz és villany. De hogy akkor, a második világháború előtt ezt hogy oldották meg, az rejtélyes. Láttunk munka motorokat, kérdeztem is, hogy milyen üzemanyaggal mentek, mire az volt a válasz „ami éppen volt”.
Mint megtudtuk hogy a kígyókat először irtották, de ennek hatására megjelentek és gyarapodtak a patkányok. Azóta csak odébb teszik őket. Ennyi
Motel-Barstow
Hol is szállhattunk volna meg, mint egy igazi motelben. Most már ezek is változtak elég sokat, pld hogy elektromos autókat is lehet tölteni, de arról még egy két szintes, egy kis folyosóról belépőt igazi életérzés volt. Tisztának tiszta, megfelelőnek megfelelő, de mivel betont messziről sem látott, így konkrétan a járkálás hatására is mozgott az ágy. Reggelit kaptunk, ami édes muffint, némi kenyeret és bagettet illetve főtt és frissen sütött tükörtojást jelentett. Meg kávét. Amolyan „valamit visz a víz” típusút.
A civilizáció már karnyújtásnyira. Itt jelentek meg az irdatlan méretű pickupok mellett a teslák. Na meg akkora Tesla töltő állomás, amit itthon nem látni. Úton útfélen már villanyautók, kevés, de nem ritka autó a cybertruck.
A 66os múzeum
Ha az aranybánya nem lenne elég csináltak igazi 66os út múzeumot is. Naná, hogy az út szélén. Megőrzik, konzerválják az egykori szép és gazdag romantikát, de látszik, hogy az már csak egy egykor szebb múlt lenyomata, amit elvitt a modern világ. Ez az út, ami egykor összeköttetèst teremtett Chicago és Los angeles között, ma már csak egy látványos mementó csalódott, megélhetést kereső, sokszor kissé fura emberekkel.
Érdekes, hogy az út mellett futó vasút viszont nemhogy aktív, de eléggé kihasznàltnak látszik. Egy-egy szerelvèny vagy 100 vagon hosszú, amit 4 mozdony húz elől és még van egy középen a 100 vagon volt, hogy duplán volt pakolva konténereket.
Furaságok az út szélén
Nem minden nap látok hegesztett jurassic parkot, nos itt ez is volt, ráadásul magántulajdonban (így a lelövèstől kissé tartva messziről csodáltuk az alkotásokat. Majd Andris mérnők társam, aki általában mindenkivel beszêlgetett, az alkotó az is szóba elégyedett. A történet szomorú korrajz volt az amerikai egészségügyi és adózási rendszerről. Emberünk magányáról pedig az általa épített csodák egyhítik, amit sajnos a helyi ipari szabályok miatt nem tud pénzé tenni, mint látványosság.
Az üvegggyűjtő
Ennél szebb mese kissé,az úré, aki üvegeket ès régi tárgyakat, főképp írógépeket állít ki ipari mennyiségben. Ő családi tradíciót és adományt kér. Szintén sokat beszél ha valaki hallgatja. Tőle tudjuk, hogy van a közelben folyó és hogy régen itt marhacsodák voltak nem napelem farmok.
útunk során elmentünk egy kirakodóq-ócska vásár mellett. Innen és erről csak azt szeretném írni, hogy itt is, mint mindenhol máshol vannak boldog, de legalább is annak látszó emberek.
Pár megállóban. (Múzeum, benzinkút) kirakják az idegen pénzeket emléknek. Mi is ott hagytunk egy 2000 forintos bankjegyet.
Ezek után az élmények után, kissé aggódva érkeztünk meg Los Angelesbe. Kimondva- kimondatlanul mindegyikünkben volt egy kis félsz és aggódás a közbiztonság okán, amit nem enyhített az autókereskedés előtt talált kilőtt fegyverhüvely. De ez már egy új történet!
